Győr és a mentőrepülés

A névtelen hősök.

„Sokak életéhez van közünk. Némelyekéhez kevesebb, némelyekéhez nagyon is sok. De nem fogják tudni a nevünket. Azt sem, hogy mit tettünk értük. A mi munkák rejtett és névtelen.” (idézet Dr. Felkai Tamás (1922-1997) mentőorvostól)

Aero 45-ös típusú repülőgép a győri vagongyári repülőtéren a 60-as években.

A győri vagongyári repülőtér szilárd burkolata lehetővé tette egész évben a mentőrepülőgépek fogadását.

A Magyarországon 1957-ben jött létre a szervezett légimentés.

A közúthálózat állapota és a járművek sebessége miatt sok évig fénykorát élte a légimentés.

A légimentők nem csupán betegeket szállítottak a megyeszékhelyek és a főváros között. Vittek vérplazmát, orvosokat, vagy épp életmentő gyógyszereket.

Például a szamárköhögés kezelésére akkoriban egy különleges eljárást dolgoztak ki. A betegeket néhány ezer méteres magasságba repülni vitték, mert a magas légköri viszonyok jótékony hatással voltak a gyógyulásukra.

Felszálláshoz gurul ki az Országos Mentőszolgálat repülője a győri betonon.

1963-ra a szolgálat repülőgépei közel 6000 alkalommal szálltak fel. Az állami finanszírozással működő szervezet egyes nyugati országokban nagy meglepődést váltott ki. Egyik alkalommal Svájcban a tankolásnál a vámtiszt egyszerűen nem értette meg, hogy a repülőgép nem magántulajdonban van, hanem a magyar állam tulajdona, és hogy a repülőgépes betegszállítás minden magyar állampolgár alanyi joga.

A helikopterek megjelenésével a leszállóhelyek bekerültek a kórházak mellé, illetve 2012 óta a győri Petz Aladár Megyei Kórház tetején is leszállhatnak. (fotó: H. Baranyai Edina)

Sőt! A fénytechnika miatt éjszaka is.

A dunántúli légimentő bázisok ügyeleti körei szerint a győri kórházi leszállón legtöbbször a balatonfüredi, budaörsi vagy a sármelléki helikopter látható.

 

Legutóbbi bejegyzések