Repülőgépvezető képzés a növendék szemszögéből
Gyakorlati repülés 1. nap
2002.03.03. Vasárnap
.
Feladat: Szoktató repülés
Oktató: Hermann István
Repülőgép: Cessna-152 HA-SJK
Oktató: Hermann István
Repülőgép: Cessna-152 HA-SJK
.
Sokan megkérdezik tőlem, hogy nehéz-e repülőgépet vezetni. Fizikailag egyáltalán nem, inkább fejben sok munka, gondolatban kell ott lenni. A kisgépes repülés minden átlagos képességű embernek elsajátítható, de fontos, hogy mennyire érdekel valakit. Aki divatból csinálja, vagy hogy legyen mivel dicsekedni és különb embernek érzi tőle magát, annak nem ajánlom. Viszont kellő alázattal és felkészüléssel mindenki számára biztonságosan végezhető. Teljesen átlagos képességekkel rendelkező fiatalként kerültem a repülés világába. Nem volt családi indíttatásom, magamnak kellett ‘kikaparni a gesztenyét’. Nem különböztem más emberektől, ugyanolyan esélyekkel indultam, mint bárki. Iskolás koromban átlag négyes tanuló voltam, ‘változó’ magatartással.
Hosszú út vezetett számomra 2002. március 3. napjáig. Ez a nap volt egy gyerekkori álom beteljesülésének kezdete, vagyis a motoros repülőgépvezető képzés első gyakorlati repülése. Az oktató repülések a légügyi hatóság által jóváhagyott képzési kézikönyv (tematika) alapján történik. Az első gyakorlati repülést összetett elméleti tanulás előzi meg, erről majd a későbbiekben írok.
Repülésre előkészítve várja a Cessna-152-es a növendéket
Győri lakosként a péri repülőtéren lett volna célszerűbb csinálnom a képzést, de ,,Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez”, …vagyis olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy 10 év ismeretség után én választhattam oktatót Hermann Pisti személyében. A budaörsi repülőtéren oktatott, így vállaltam az ingázást, de az utazással járó plusz energia és költség nagyon jó befektetésnek bizonyult. Egyrészt oktatóm személye miatt, másrészt akkor már jól működő ‘olajozott gépezetként’ üzemelt az ország első magánember által alapított repülőiskolája, ami akkor a Centro-Plane Kft. nevet viselte. Amit a cég repülőgép szerelőitől tanultam a Cessna repülőgéptípus üzemeltetésével kapcsolatban, az felbecsülhetetlen értékű ‘útravaló’ számomra.
A szerelők éppen az 50 repült óránként esedékes karbantartást (ápolást) végzik a repülőiskola Cessna-150-es gépén
A képzési kézikönyv szerint az első gyakorlati repülés megnevezése ‘szoktató repülés’. Ilyenkor még mindent az oktató csinál. Célja, hogy a növendék ismerkedjen meg az új környezettel és nem utolsó sorban magával a repülővel. Valamint szokja meg az újdonságnak ható látványt, és érzéseket.
6 évig repültem vitorlázóval és jó pár alkalommal motoros géppel utasként, így lényeges előnyben voltam azzal szemben aki a ‘nulláról’ kezdi a repülést, vagyis az ‘utcáról’ csöppen bele a repülés világába. Találó a ‘szoktató’ jelző, mert hozzá kell szokni a három dimenziós érzésekhez, látványhoz és gondolkodáshoz. Ennyi repülős tapasztalat után is csak úgy zúdult rám a rengeteg információ. Igazából ez elmondható a képzés összes napjára is.
Az oktatóm, Pisti által teremtett légkörnek köszönhetően az információs áradat egyáltalán nem volt megterhelő. Sokszor megnevettetett, de mindennek megvolt a rendje, helye és ideje. Még mindig élénken emlékeimben van az a csodálatos, egészségesen fegyelmezett, de mégis laza érzés, amit akkor a társaságában éreztem. Arra is emlékszem mennyire büszkévé tett az az időszak, az a tudat, hogy ha minden jól megy, motoros repülőgép pilóta lesz belőlem.
Rendkívül különleges érzés, hogy végre beülhettem abba a gépbe, amiről olyan sokat tanultam. Beindíthattam a motort, és elkezdhettem gurulni a felszálláshoz. Ezek azok a dolgok, amiket korábban egyszer sem csinálhattam. Még a földön voltunk, de a kellemes izgalomtól én már szárnyaltam. Miután megkaptuk rádión a felszállási engedélyt felgurultunk a felszállópályára. Előretoltam a gázkart, kiengedtem a kerékféket, és irány az ég! Ennek az érzésnek a kifejezésére nincsenek is megfelelő szavak. Robogsz a felszállópályán, aztán az elemelkedés után eléd tárul a táj. Igaz, a ma embere már gyakran repül és ezeket éli át, azonban hatalmas különbség, amikor te vezetsz és érzed, hogy kezded uralni a repülőgépet.
Az első kiképző repülés során 3 felszállást hajtottunk végre 1 óra 12 perc repült idővel. Kirepültünk Biatorbágy térségébe ahol az első gyakorlati repülés légtérfeladatát hajtottuk végre. Ismerkedtem a környező táj látványával. A szoktató repülés az oktató és a növendék összeszokása, egymással való megismerkedése is. Minden ember más, nem mindenki tud egyformán hozzászokni a 3 dimenziós mozgásokhoz, látványhoz. Az oktató ilyenkor figyeli a legaktívabban, hogyan viselkedik a növendék az új környezetben. A légtérgyakorlat után a reptérhez visszaérve a repülőtér forgalmi kör (iskolakör) bemutatása következett. Végrehajtottunk még két földet éréses átstartolást, úgynevezett „Touch and Go”-t. Leszállás után begurultunk az állóhelyre, majd a motorleallítás után még jó ideig ültem a gépben. ‘Emésztettem’ a rengeteg új információt, élményt. A hazautat az autóban Budaörstől Győrig fülig érő mosollyal tettem meg.
Comments are closed.